„Mindenki látott már váltófutást a tévében; a lényeg, hogy aki átadja, még ugyanolyan tempóban fusson, mint az, aki átveszi. Átdobni, leejteni nem ér a stafétát, az kieséssel jár. Pont erről van szó a vállalkozás generációváltásánál is: az alapítónak jó kondiban kell lennie, tudnia kell ugyanolyan gyorsan futni, mint amilyen sebességgel az utód elindul” – szemlélteti a magyar családi cégek generációváltásának egyik alapproblémáját Boross Dávid.
Boross Dávid
Az Oázis kertészetnél erre nem volt lehetőségük; három éve hirtelen hunyt el az alapító, aki egy milliárdos céget hagyott négy fiára. Az alapító Boross házaspár a nyolcvanas évek végén szeretett volna virágboltot nyitni 5000 forintos befektetéssel, végül egy nagyobb dekorációs megrendelésnek köszönhetően született meg Magyarország első kertészeti áruháza, illetve Kelet-Európa első kertészeti franchise-hálózata, amely már akkor évente másfél milliárd forintos bevételt produkált, és 25 százalékos piaci részesedéssel bírt. A tét tehát óriási volt Boross István 2015-ös halálakor.
„Mi sokat beszélgettünk már erről korábban is. De vannak szélsőséges esetek; láttunk példát arra, hogy az alapító egyszerűen összehívta az igazgatósági tagokat, és azt mondta, íme, a fiam, holnaptól ő viszi a céget. Ez sem szerencsés megoldás, de sokszor az sem jó, ha évtizedekig a cégnél dolgozik az utód, mielőtt a kormányrúd közelébe kerülhet.”
Dávid ugyanakkor épp az utóbbi megoldást választotta; bár szülei egyáltalán nem erőltették, 12 éves korától besegített a kertészetben, később a marketinggel foglalkozott, és az ő nevéhez fűződik a franchise-rendszer bevezetése is. Bár a franchise-díjak elenyésző részét teszik ki a csoportszinten tavaly elért 5 milliárdos bevételnek, ennek köszönhetően olcsóbban tudják beszerezni a termékeket, megoszlanak a marketingköltségek – és ellenőrizhetik a magyarországi kertészeti piacot.
Dávid tapasztalatai azonban azt mutatják, az ő történetük ritkaságszámba megy. Mint minden közép-kelet-európai rendszerváltó országban, Magyarországon is egyszerre öregszenek ki az 1989-90 körül alapított cégek tulajdonosai. Többségük 60 év felett jár, de csak elenyésző százalékuk gondolkodik azon, kinek is adja át cégét, pedig ez a döntés nemcsak a család és a munkavállalók jövőjét befolyásolja, hanem a cég méretétől függően nemzetgazdasági kérdés is lehet.
Akad olyan cégvezető, aki 70 éves, 300 fős cége van, és gőze nincs, hogy kinek adja át a vezetést 5 éven belül.
Veteránok vezetnek
Ha nem sikerül a generációváltás, a cégek piacait és kapacitásait nemzetközi rendszerek szívhatják fel, a tudásmegosztásnak tehát készpénzre váltható előnyei vannak. Erre jött lére a Family Business Network (FBN), mely egy 6000 családi vállalkozást tömörítő nemzetközi szervezet, tagjai között olyan családi irányítású multicégekkel, mint az Auchan, a Robert Bosch, a ThyssenKrupp vagy az Fiat Chrysler csoport.
A Family Business Network (FBN) magyar tagozata – melynek Boross Dávid a fórumvezetője – a Bérestől a Zwackig 70 tulajdonos-családot tömörít közel 600 céggel, a belépési küszöb 100 alkalmazott és évi 2 milliárd forintos bevétel. A tagcégeknél összesen 30 ezer munkavállaló dolgozik, éves árbevételük meghaladja az ezermilliárd forintot, az export a 600 milliárdot. Eddig mindössze a családok 7 százalékánál zárult le a generációváltás.
„Nyugat-Európában nem egyszerre sokkolja a gazdaságot a váltás, a nagyobb múltú családi cégekben már négyszer-ötször is lezajlott a cégátörökítés. Ezeket a mintákat érdemes tanulmányozni” – mondja Dávid. „Hollandiában például a kamara ír levelet a 65. életévüket betöltött cégtulajdonosoknak azzal, hogy kedves Hans, idős vagy már, nagy céget vezetsz, add át a stafétát. Természetesen ehhez tanácsadás is elérhető, de egy családi vállalkozással foglalkozó szakértő ára magyar viszonylatban megfizethetetlen, akár több százezer eurót is elkérhetnek.”
Egoista alapítók, vonakodó utódok
A hazai gazdasági szervezetek többsége, 83,3 százaléka családi vállalkozás, súlyuk nyomán jelentős a GDP-hez való hozzájárulásuk, illetve a foglalkoztatottságban betöltött szerepük. Családi vállalkozásnak számít az a cég, amelynél a vállalkozás minimum 51 százaléka családi tulajdonban van, és a család aktívan részt vesz az irányításban, vagy alkalmazottként vesznek részt annak működtetésében. Továbbá fontos szempont az is, hogy legalább két generációról beszéljünk, valamint a jogutódlást családon belül képzeljék el a jelenlegi tulajdonosok.
A generációváltás problémája hozzávetőleg 30 ezer vállalkozást érint, de a statisztikák szerint csupán egyharmaduk éri meg a második generációt, kétharmaduk csődbe megy, vagy jobb esetben eladják. Mindezért nem csak a vezetéstől nehezen megválni tudó alapítók, hanem a vonakodó utódok is felelőssé tehetők, akik tanulmányaik után 6,9 százalékban, de öt évvel később is csak 12,8 százalékban kívánják továbbvinni a céget – derül ki a Budapest LAB kutatásából.
Dávid az FBN-en keresztül számos nemzetközi példát látott a generációváltásra, de azt mondja, nincs olyan szupergyógyszer, amely minden kórságot orvosolna. „Egy innovációban érdekelt, K+F alapú üzletágban szerencsés, ha a következő generáció tagja előbb évtizedekig konkurens cégeknél dolgozik, míg egy ipari termelő cégnél, ahol a munka becsülete a fontos, jobb megoldás lehet, ha a gyerek a gyártósoron kezd dolgozni, és szépen végigmegy a ranglétrán, hiszen ezzel validálja a tudását a cég dolgozói előtt.”
De mit tanulhat egy kis magyar családi vállalkozás mondjuk az Auchant vezető Mulliez-család generációváltási gyakorlatából? „Hiába áll jóval több nulla az árbevételi soruk végén, a cégátadás emberi része ugyanaz. Márpedig ezen áll vagy bukik minden, a legtöbb esetben ugyanis személyes problémák állnak a háttérben.
Ha az alapító azt mondja, hogy azért nem adom a cégemet, mert múltkor is milyen hülyeséget csinált a gyerek, akkor ez gazdasági érvelésnek tűnik, de a mélyén egy megromlott apa-fia kapcsolat húzódik.
„Egy családban sok minden adódhat, veszekedés, megcsalás, árulás, ezeket kell kigyomlálni, különben nem lehet ráhúzni a helyzetre egy jó jogi és gazdasági megoldást. És ez fordítva is működik: ha nem jó a családi viszony, lesz olyan jogi és gazdasági megoldás, mely ellehetetleníti a generációváltást” – magyarázza Dávid, aki szerint a leggyakoribb hiba, hogy az alapító a saját klónját szeretné a trónra ültetni.
Üljön be ugyanabba az irodába, döntsön úgy, ahogy én szoktam, legyenek meg ugyanazok a képesítései, iskolái, mint nekem – ez jár az alapítók fejében.
„Holott embert klónozni nagyon rossz ötlet, és arra is kevés esély van, hogy családon kívül találjunk ugyanolyan típusú vezetőt, családon belül meg gyakorlatilag nulla az esélye. Szerintem nem áll jogában kitalálni egy alapítónak, hogy mit csináljon a gyereke a következő ötven évben.”
A helyzetet az is bonyolítja, ha több testvér szeretne csatlakozni a cégbe, esetleg azok házastársai is aktív szerepet vállalnának – mint az Oázis esetében. Dávidék két módszert alkalmaztak a szerepek letisztázására: a halmazképzést és a családi alkotmányt. „Három egymást metsző halmazt alkotunk, egyikbe a cégvezetésben részt vevők kerülnek, a másikba a tulajdonosok, a harmadikba a családtagok. Aki csak családtag, annak nincs beleszólási joga a cégvezetésbe.”
Fontos leszögezni, hogy attól, hogy valaki családtag, még nem jogosult arra, hogy idejöhessen dolgozni, és fizetést kapjon. Sok cég ott rontja el, hogy összemossák a család és a cég közötti határokat.
A családi alkotmány pedig egy konszenzus: egyesíti a családot az alapvető családi és üzleti értékek rögzítésével, a stratégiai célok meghatározásával, valamint döntési mechanizmusokat állít fel a cég tulajdonosi és vezetői jogkörei és felelősségi köreiről. „A latin országokban ez általában egyoldalas hitvallás arról, hogy szeretik Istent, a hazát és szorgalmasan fognak dolgozni. Az angolszász országokban viszont 500 oldalon át részletezik a jogokat és kötelességeket. Szerintem a kettő között van az igazság, a mienk 25 oldalas. Néha elkérik tőlünk más cégek mintának, szívesen adom, de ez nem egy formanyomtatvány. Minden családi vállalkozásnak magának kell kidolgoznia, hogy működjön is, majd letükrözni azt a cégjogba, házassági szerződésekbe, végrendeletekbe is, hiszen az alkotmány nem jogi dokumentum.”
Az egyesület tagjainak többségénél jelenleg is zajlik a stafétaátadás. „De akadnak olyanok is, akik belátták, hogy nekik ez nem fog menni, és inkább eladták a céget, sőt olyat is láttunk, hogy konkrétan a menedzsment vette meg. Nemzetgazdasági szempontból ez sokkal jobb végkimenet, mint csődbe menni” – mondja Dávid, aki szerint sokat segíthet az átmenetben egy külső tanácsadó. „Ne legyen családtag, de ha nincs pénz profi tanácsadóra, egy családi barát is sokat tud segíteni. A lényeg, hogy ne az alapító sírja felett vesszenek össze az utódok.”
Family Business Network Hungary
Forrás:
HVG online
Fotó: Máté Péter